Ha elkészül, megmutatom...

Két versből egy dal – Úgy voltál jelen

Különleges nap ez a mai… A szülinapom. Arra gondoltam, ma én ajándékozlak meg benneteket egy igazán rendhagyó bejegyzéssel. Két versemből született egy dal, ami Szinay Balázs kreativitását dicséri. Fogadjátok szeretettel: Nem voltál te ott seholNem voltál te ott seholés mégis mindenben léteztél:a távolban, a széleken.Felőled nyúlt ki értema pillanat,s mélyen magamba rántott:hagyta, hadd lássalak!Nem kérded, miért… Tovább »

A fegyelem ára – novella

  Szapora léptekkel indultam útnak: pár emlékkel a jobb zsebemben, három szem túlérett szilvával a balban, amit Dóri barátnőm nyomott a kezembe sietősen, gondosan kerülve a tekintetem.  Néhány órányi gyaloglás után megkönnyebbülten roskadtam le az esőáztatta, színét vesztett padra. Magamra maradtam: az egyedüllét bizonytalansággal töltött el, mégis megnyugtatott.    Nincs esernyőm, se esőkabátom. A ruhám… Tovább »

Egy könyv, ami mellbe vág – Puszibolt (Cserna-Szabó András)

Hát igen, figyelmeztettek, hogy legyek óvatos, mert ez azért nem mindennapi élmény lesz. Aláhúzom, igazuk volt! Ez a könyv néha megmosolyogtatott, időnként kacajra bírt, de a legtöbbször megdöbbentett. Volt, hogy elvesztem benne, de aztán felülkerekedtem a hullámokon, akár egy vagány szörfös a viharos tengeren. Amit biztosan tudok, hogy ehhez a könyvhöz bátorság kellett. Sőt, egyenesen vakmerőség! Amit a… Tovább »

Egyedül, magammal

Vannak a napnak szakaszai, sőt, néha teljes napok, esetleg még hetek is, mikor arra vágyom, hogy nemet mondjak. Mindenre és mindenkire. Begubózom az irodámban és nem vegyülök a kollégákkal, kinyomom a mobilt, ha csörög és nem simul az arcomra a bájos mosoly, ami szinte mindig ott van, ha emberekkel beszélgetek. Mert ilyenkor nem beszélgetek. Gyorsan… Tovább »

Több vagy – versek

Béke-háború borúAz éjszaka ködfátyla mögül néztem,ahogy arcán a végtelen pihen,s szemében lángra gyúl a múlt.Szótlanul csodáltam a homlokán játszóféktelenbéke-háború borút.Meg-megránduló, görcsös küzdelemmiközben odébbáll, elhagy, megszökik,s testén a halvány fényélénken megtörik.Lábnyomában meggyötört idő,tenyeréna jövő titkai.Ajkán elveszett ígéretmögül fellobbanó erőtlen gyönyör,ahogy a fájdalmat mímelő pillanat,hirtelen darabokra tör.Több vagyTöbb vagy nekem néma szónál,szabad szerelmet ígérő béklyónál.Több vagy az… Tovább »

Bejövök Johnny Deppnek – novella

  Túl a szerda esti vacsorán, Brigi a piszkos edényeket pakolja a mosogatóba, amikor egy számára felettébb hízelgő megállapításra jut. Annyira felvillanyozódik a dologtól, hogy a mákos tészta maradékával együtt a kukába hajítja a falusi idillt idéző, ludakkal díszített tányérokat. A máktól pöttyös villákkal a kezében már-már a nappaliba rohan – fittyet hányva a mosogatóban tornyosuló… Tovább »

Egy osztálytalálkozó tanulsága

Húsz év úgy tűnt el az életemből, mintha éppen csak elszundítottam volna egy vasárnap délután a kanapén: mielőtt lehunytam a szemem, még tizennyolc voltam, fehér blúzban meg fekete szoknyában feszengtem az érettségi vizsgabizottság előtt; aztán mikor kinyitottam rádöbbentem, hogy ideje kivasalni a zakót meg a felsőt, amiben este a találkozóra megyek. Annyi éles kép él… Tovább »

A gyík vacsorája – vers gyerkőcöknek

A gyík sziklák alatt lakott,a napfény volt a mindene.Ki is feküdt sütkérezni,ha eljött az ideje.A gyík soha nem ebédelt,napsugarak hizlalták,Délben volt a legmelegebb,a lepkét akkor tálalták. Az erdei étkezdében,ha üresen állt néhány szék,Az állatok összesúgtak:most napoznak a gyíkék.Este persze bepótolták:duplán falták a legyet,Irigykedett is a medve:ő meg rághat levelet.Egész nap csak alig esznek,de bőséges a vacsora,A… Tovább »

Tényleg fontos a tehetség? – Azaz: mitől lesz jó egy író?

Egyes nézetek szerint az írás nem varázslat, talán még tehetség sem kell hozzá, elég néhány kreatív írás kurzus, s bárki képes megírni egy jó kis regényt. Én ezzel nem értek egyet!  A kijelentés sértő nagy íróinkra nézve, hiszen nem kevesebbet állít, mint hogy amit ők létrehoztak, arra egy jó tanár mellett bárki képes. Jókai, Gárdonyi… Tovább »

Részed voltam – versek

Részed voltam  Mint ahogy kés pengéje villan,s belevág a húsbahasítva az izmot,sejttől a sejtet választva el.Mint ahogy kéz simul a kézbe,s lágyan egybeforrvaujjakba kapaszkodó ujjak vesznek el.Mint ahogy álom siklik ébredésbe,foszlányoktól fosztva, gyötörve az elmét. Mint ahogy az éjjel fénybe burkolthajnallá hasad:úgy voltam én részed,úgy tartoztam hozzád,szítottam kínodat,csaltalak magamba,s elvettemmi belőled jólesett.Aztán ellöktelek,mint anya a rossz időben… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!