Ha elkészül, megmutatom...

Lelepleződik egy régi titok

osztaly

Vajon mikor és hogyan derül ki, hogy az emberben mocorog valamiféle adottság? Nehéz erre pontos választ adni, de nagy valószínűséggel, akinek van némi íráskészsége, abba szorult egy csepp grafománia. Leggyakrabban a magyartanár az, aki felfigyel rá, hogy a gyerek jól fogalmaz, és ezt kis szerencsével a szülőnek is megemlíti. Ezek a gyerkőcök általában szeretnek olvasni, és hamar próbálkozni kezdenek az írással.

Fordítva már kevésbé igaz: attól még, hogy valaki szívesen fogalmaz, nem biztos, hogy megvan benne a készség, ami önmagában nem kell, hogy problémát jelentsen, hiszen az írás bizonyos fokig tanulható. Ha az ember beszerez pár írástechnikai szakkönyvet és fejleszti magát, sokat és sokféle irodalmat olvas, valamint rengeteget gyakorol, válhat aránylag jó íróvá.

Ami engem illet, tizenévesen ragadott először magával az ihletet. Másokkal ellentétben, nem esetlen kis versekkel, vagy rövidke novellákkal kezdtem. Egyenesen a sűrűjébe vetettem magam: úgy döntöttem, megírom a 7. B osztály történetét. 🙂

Tizenhárom éves voltam ekkor, és hogy mi szülte bennem a késztetést, hogy az osztály krónikása legyek, nem tudnám megmondani. Egy hideg téli napon nyitottam egy A5-ös iskolai füzetet, és nekiláttam az első fejezetnek. A történetek az osztályban zajló roppant fontos eseményekről szóltak, és higgyétek el, nagyon komolyan vettem a küldetést! Arra már nem emlékszem, milyen hosszúra terveztem az irományomat, de végül a harmadik fejezetnél dugába dőlt a terv. Vagy az izgalom fogyott ki az osztály mindennapjaiból, vagy az én ihletem szállt el, erre már sosem derül fény.

Az osztály ezáltal nem hagyott nyomot sem az irodalomban, sem az iskola történelmében. Nem lettünk híresek, és az én tehetségemre sem derült fény. (Bár a papírra vetett soraimban én ugyan egy szikrányi tehetséget sem fedeztem fel, sőt felnőtt fejjel inkább mókás és kínos az akkori stílusom.) 🙂

elsofejezet

A füzetet mégis a mai napig őrzöm sok más emlék között, s most itt az alkalom, hogy megosszam veletek. Talán néhány régi osztálytársnak okozok majd némi meglepetést, mert ugyan ki emlékezhet már abból a 7. B-ből arra, hogy volt köztük egy önjelölt krónikás? Senki sem sejti, hogy van egy füzet egy fiókban, ami magában rejti egy osztályterem régi titkait, ahol ma már a gyermekeink koptatják az iskolapadot…

 Ha érdekel, hogyan kezdtem el írni első komoly regényemet, katt ide: Honnét indult, merre tart

Ha pedig a lektori véleményről olvasnál, amit a kéziratomra kaptam, itt megteheted: Szakértői szemmel

Rólam és arról, mi a célja ennek a blognak, itt olvashatsz: Hello Világ!


Örömmel olvasnám véleményedet, észrevételeidet. Köszönöm, ha lájkolod, megosztod a bejegyzésemet!


 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!