Ha elkészül, megmutatom...

Egy regény, ami nosztalgiát ébreszt – Zápor utca /Csendes Nóra/

2015-ben Csendes Nóra  lett a Könyvmolyképző Kiadó, IV. Aranymosás pályázatának nyertese. Zápor utca c. regénye nem véletlenül keltette fel az érdeklődésemet, hiszen szerzője még mindig csak 20 éves, saját bevallása szerint, a kézirat nagy része a gimnáziumi tanórák alatt született. Kíváncsi voltam, egy mai fiatal miként ír egy olyan nehéz témáról, mint az első szerelem.

Két szálon fut a cselekmény: a napjainkban játszódó történetben Bogi, a 18 éves fiatal lány habarodik bele a 23 éves vagány, zenész Gergőbe; a másik szál az ötvenes évekbe repíti az olvasót, és arról mesél, hogy egy nehéz korszakban, milyen lehetőségek mellett, milyen nehézségek árán talál egymásra két fiatal.

Nem fogok a cselekményről írni, nem az a célom, hogy részletesen taglaljam, miről szól a regény. Inkább azt osztanám meg veletek, miféle érzéseket váltott ki belőlem a könyv.

Bevallom, a maga módján mindkét történet megfogott. Míg az egyik remekül ábrázolja az ötvenes évek kegyetlen világát, a napjainkban játszódó szerelmi szál azzal ajándékozott meg, amit elvártam tőle: nosztalgiát ébresztett bennem.

Régen voltam tizennyolc, nem tudom, a mai felgyorsult világban miként jön össze két fiatal, mi zajlik egy tizennyolc éves lányban, míg azon gyötrődik, mennyi idő után kellene odaadnia magát egy srácnak, de tartok tőle, hogy nagyon kevesen élik meg az érzelmeknek azt a szépségét és tisztaságát, amit a regényben Bogi. Pedig a szerelemnek (főleg az elsőnek), így kellene kibontakoznia; ilyen finoman és lassan, lépésenként közeledve a másikhoz, ahogy az Bogi és Gergő közt történik.

A lány fokozatosságra vágyik, úgy érzi, meg kell ismernie a fiút ahhoz, hogy teljesen át tudja engedni magát neki. Mai „laza fiatal” szemmel Bogi talán túl naiv, túl lassú és nem eléggé bevállalós: mi az, hogy még három hónap együttjárás után is megrémül, mikor Gergő bepróbálkozik? Még barátnője is megdöbben: mire számított Bogi egy romantikus randi után, egy üres lakásban? Bogi mentségére hoznám fel (na, nem, mintha mentegetésre szorulna), hogy az a három röpke hónap, ami alatt szünetekkel, aránylag keveset találkoztak, messze nem nevezhető egy örökkévalóságnak. Miért baj az, ha egy lány kétszer meggondolja, kinek, és mikor adja oda a szüzességét? Csak egy van belőle, és az első alkalom erőteljesen meghatározó élmény! Nekem kifejezetten tetszett Bogi megfontoltsága.

Mondhatjátok, hogy régimódi vagyok, hogy a kilencvenes évek, amikor én voltam kamasz, még teljesen más világ volt! Így igaz, más volt, de az első szerelem mindenkinek az első, és úgy szép, ha elég időt kap, sürgetés nélkül, a maga tempójában teljesedik be, és abban az illúzióban ringathat, hogy örökké fog tartani.  

Csendes Nóra ügyesen adja át a különleges pillanatok varázsát. Szépen mesél a szerelemről, jó érzékkel, a megfelelő szavakkal írja le a tapasztalatlanságból adódó szorongást, az izgalmat, a másikra való rácsodálkozást, az egyre erőteljesebb vágyakozást. A lehető legnagyobb mélységekig tárja fel előttünk a két fiatal lány lelkét, egyetlen érzelmet sem titkol el az olvasó elől: szavai ettől lesznek igazán hitelesek. Annyi bájjal mutatja meg az első szerelem esetlenségét, hogy az olvasó akaratlanul is elmosolyodik, talán (mint esetemben) magára is ismer.

Nem olvasok Young Adult kategóriás regényeket. Ugyan mit adhat egy harmincasnak egy tinédzsereknek szóló könyv, még ha jól is szórakoznék rajta, nem kapnék tőle semmit, gondoltam eddig. Csendes Nóra egyetlen laza mozdulattal rúgta fel az elméletemet. Olyan érettséggel ír az első szerelem varázsáról, hogy bármely korosztályt képes magával ragadni, a testiségre készülődő tiniktől, egészen a nosztalgiával emlékező nagymamákig.

Ha szereted a finom lágyságot egy regényben, ha szórakoztat, hogy a cselekmény lassan, csordogálva foglal teret, ha szívesen felidéznéd a kézen fogva andalgós, egymással betelni nem bíró elsőt, akkor ez a regény neked szól.

Bár a könyv 16+ jelölést kapott, én nyugodt lelkiismerettel adnám akár a 14 évesek kezébe, hadd jusson a tudomásukra – még mielőtt felelőtlenül beleugranak az élet sűrűjébe -, hogy bizony így is lehet: ilyen gyengéd-érzékien, törékenyen, talán kicsit naivan, ilyen Bogisan.


További könyvajánlókat tőlem ITT találsz.

Ha érdekel ki vagyok és miért hoztam létre ezt a blogot, a választ itt olvashatod: Hello világ!


Örömmel olvasnám véleményedet, észrevételeidet. Köszönöm, ha lájkolod, megosztod a bejegyzésemet!


 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!