Ha elkészül, megmutatom...

Lábat lógatva

  Ülök a mólón, lábamat a tengerbe lógatom, a hullám a térdemig nyal fel. Élvezem: kellemesen hűsít, legszívesebben belevetném magam, de bikini helyett póló és short van rajtam. Sétálni jöttem le a partra, nézelődni, élvezni a hely hangulatát. Már az első nap kinéztem magamnak ezt a szakaszt, nyugodt, szinte kihalt, távol esik a homokos parttól. Nincs más csak sziklák és betonozott móló, legfeljebb az fürdik ezen a részen, aki itt bérelt apartmant. Ismét egyedül vagyok magammal. Kellemes az idő, még nem perzsel a nap, a szél időnként megkísérli magával ragadni a kalapomat, riadt mosollyal kapok a fejemhez. Bámulom a napfényben ragyogó tengert. Vitorlások szelik a vizet, néha felbukkan egy jacht: irigykedve követi a tekintetem. Vidám utasok integetnek a hajókról, jókedvük rám is átragad, lelkesen integetek vissza.

De klassz is lenne egyszer kihajózni! Kimerészkedni a nyílt vízre, majd kikötni egy csodás öbölben és fejeseket ugrálni a fedélzetről! Persze nem telik el nyaralás anélkül, hogy vízre ne szállnánk, de egy hajókirándulás más: hiányzik a kötetlen szabadság.

Gyerekkorom óta imádom a tengert. Egész évben szunnyad bennem a vágy, hogy végre a közelében legyek, hogy a megnyugtató morajt hallgassam, a kavicsok susogását, ahogy a partra mossa őket a hullám. Nincs is annál jobb, mint berohanni a kellemesen hűs vízbe, elmerülni nyakig, meg sem állni a bójáig, aztán felkapaszkodva megpihenni, visszanézni, a sok apró alak közül kiszúrni az enyémeket.

Ahogy most lenézek, alattam borzongató, és mégis hívogató a mélység. Izgalmas a vízi világ: sziklákon pihenő megannyi tengeri sün és kagyló, kisebb-nagyobb halrajok.

Elhatározom: a tengerbe vetem magam erről a mólóról, anélkül nem megyek haza! Most nagyobb kihívást jelent, mint hétévesen, hiába úszom sokkal jobban, gyerekként vakmerőbb voltam. De az a hétéves előbújik a sziklák mögül, és huncutul a fülembe súgja: akarod és megcsinálod! Egy merész mosollyal válaszolok: még szép! Nem próbálkozom fejessel, talán már nem is menne, nekifutásból ugrom. Egy pillanat az egész, gyengéden fogad magába a sós tenger, és szinte azonnal a felszínre dob. Kiúszom a partra, remekül érzem magam a hőstettől, jobban mint anno hétévesen. A fiam odajön, és elégedett vigyorral közli: büszke vagyok rád, anya! Már ezért megérte!

Az utolsó napon is lopok magamnak egy félórát, és lemegyek a partra. Erős szél fúj, hatalmasak a hullámok, a mólónak csapódnak, a víz beteríti a betonozott járdát. Feljebb ülök le, az apartmanokhoz közel, azt gondolom, odáig már nem ér el a tenger. Zenét hallgatok, közben némán bámulom a vizet. A dal szövegét újraértelmezi a környezet, a hangulat, most valahogy még többet jelent, mint szokott. Élvezem a magányt, nem gondolkodom. Belesüppedek a látványba, a kékségbe, a ragyogásba. Jóleső az érzés, szinte meg is feledkezem magamról. A tenger térít észhez: felcsap egy hullám, és nyakon terít a sós víz. Meghökkenek, erre most tényleg nem számítottam! A hajamból, az arcomról is csöpög, nevetve törölgetem magam. Közben elönt egy érzés: a hála, hogy mindezt átélhetem.  


Örömmel olvasnám véleményedet, észrevételeidet. Köszönöm, ha lájkolod, megosztod a bejegyzésemet!


 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!