Ha elkészül, megmutatom...

Egy osztálytalálkozó tanulsága

Húsz év úgy tűnt el az életemből, mintha éppen csak elszundítottam volna egy vasárnap délután a kanapén: mielőtt lehunytam a szemem, még tizennyolc voltam, fehér blúzban meg fekete szoknyában feszengtem az érettségi vizsgabizottság előtt; aztán mikor kinyitottam rádöbbentem, hogy ideje kivasalni a zakót meg a felsőt, amiben este a találkozóra megyek. Annyi éles kép él… Tovább »

Házassági évforduló – 696 szóból egyetlen mondat

A KNW írókocsma zárt irodalmi Facebook csoportjában kaptuk feladatul márciusban Nádasi Krisztől, hogy írjunk egy olyan, legalább ötszáz szóból álló novellát, ami egyetlen mondatból áll, egyenesen haladva jut el A pontból B pontba, novellához illően elmesél egy történetet és csattanóval végződik. Közben nem lehet sem oldalra, sem hátra “kitekinteni”, csakis egyenes irányba, előre szabad haladni. Az… Tovább »

Baleset – novella

  Az asszony belépett az ajtón, és a pulthoz ment.– Egy szabad székre volna szükségem, amire leülhetnék – mondta.A csapos szemöldöke a magasba szökött, tekintetét a nő arcára szegezte: kíváncsian fürkészte a fáradt, elgyötört vonásokat.A piszkos, színét vesztett falon délután kettőt mutatott az óra. A kocsma, mint általában ilyenkor mindig, szinte teljesen néptelen volt. A… Tovább »

Vakáció – novella

 Tizennégy voltam azon a nyáron. Szinte biztosra vettem, hogy ez az utolsó szünidő, amelyből – mint minden évben -, két boldog és önfeledt hetet kedvenc nagybácsimnál, Pali bácsinál tölthetek. A lakótelep panelházai közé augusztus elejére már mozdíthatatlanul beszorult a fülledt és kipufogógázzal telt nehéz, nagyvárosi szmog, így – mondanom sem kell -, jókora megkönnyebbüléssel szöktem meg az… Tovább »

Szerető leszek – versek

Valentin-nap alkalmából jöjjön  négy érzelmes, vággyal teli vers:   Rólad álmodomRólad álmodom.Hullámzó képek hívnak,alámerülök.Széttárt karokkal terelema holnapot.Szürke homokba taposokgyorsan múló, alig-nyomokat.Ujjaid játéka,ránduló ajkamon,leheleted,rezdülő vállamon.Kéz markol,sóhaj tör utat,simít és fenyít,sok mohó mozdulat,s a hangulat:vágyésfélelem,félelmetes vágy,vágyott félelem,ahogykacagva,dalolva érkezel.Kész szavakból alkotott,értelmetlen mondatokkapaszkodnak fela hátamon,ahogy arcod lassanfelkínált testemre borul,s (kis)halálig üldöz,a tőrbe csaltfájdalom.Ne mondj nemet!Ne mondj nemet!Rám soha!Ha álmatlan is az éjszaka,menekülnél,de nincs hova.Ha szégyened… Tovább »

A csoda – novella

    Aznap este anya sokáig bámulta a faliórát: húszpercenként állt meg a nappali közepén, fátyolos tekintettel bűvölte a mutatókat, az idő pedig csak rohant előre sietve, megállíthatatlanul. Közben ránk sötétedett, lassan éjfél is elmúlt, és apa kabátja még mindig hiányzott a fogasról.  Kora reggel, ajtót csapkodva viharzott el. Anyám a jövő heti kosztpénzért könyörgött,… Tovább »

A magány pokla – “Engem a kutya se vár haza!”

Pár héttel ezelőtt, egy délutáni vásárlás során, magam elé engedtem egy idős nénit a pénztárnál. Egy darab májkrémet szorongatva toporgott mögöttem, vele ellentétben, az én bevásárlókosaram tele volt. Az a két perc, mialatt a néni kifizette a májkrémet, nekem semmibe se került, ő viszont olyan hálás volt érte, hogy kis híján én jöttem tőle zavarba…. Tovább »

Szemtől szembe – “Beszélj hozzám!”

 Úgy gondolom – és bátran szóljon, aki nem ért velem egyet –, hogy a kommunikáció alapvető emberi szükséglet. Már az apró emberpalánta is próbálja felhívni magára a figyelmet, közölni a mondanivalóját, miközben ég a vágytól, hogy figyeljenek rá, hogy szóljanak hozzá. Én személy szerint nagyon szeretem az egyedüllétet, bizonyos időközönként kifejezetten igényt tartok rá, hogy… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!