Ha elkészül, megmutatom...

Egy osztálytalálkozó tanulsága

Húsz év úgy tűnt el az életemből, mintha éppen csak elszundítottam volna egy vasárnap délután a kanapén: mielőtt lehunytam a szemem, még tizennyolc voltam, fehér blúzban meg fekete szoknyában feszengtem az érettségi vizsgabizottság előtt; aztán mikor kinyitottam rádöbbentem, hogy ideje kivasalni a zakót meg a felsőt, amiben este a találkozóra megyek. Annyi éles kép él… Tovább »

Tényleg fontos a tehetség? – Azaz: mitől lesz jó egy író?

Egyes nézetek szerint az írás nem varázslat, talán még tehetség sem kell hozzá, elég néhány kreatív írás kurzus, s bárki képes megírni egy jó kis regényt. Én ezzel nem értek egyet!  A kijelentés sértő nagy íróinkra nézve, hiszen nem kevesebbet állít, mint hogy amit ők létrehoztak, arra egy jó tanár mellett bárki képes. Jókai, Gárdonyi… Tovább »

Tavasz

Imádom a tavaszt: ahogy a világ megtelik fénnyel és illatokkal… Hétköznapokon, ha munkába indulok, már hajnalban dalolnak a madarak. A rigót felismerem, de a másik friss és élettel teli hang új: kíváncsian tekergetem a fejem, lesem a fákat, keresem, hol bújt meg a lelkes hangadó. Nem nehéz megtalálni: ott van a legfelső ágon. Egy másik… Tovább »

Mindig kell egy B terv!

Talán néhányatoknak megfordult a fejében, hogy itt ez a blog, megvolt a beharangozás, hogy készül valami regény, aztán jön ez a csaj a novelláival, verseivel meg az egyéb irományaival, a regényről meg szépen lassan megfeledkeztünk. Megnyugtatok mindenkit: erről szó sincs. Egyszerűen csak vannak időszakok, mikor nem történik semmi. A várakozás időszakai, amikor álldogálok egy hatalmas útkereszteződésben,… Tovább »

Miként hódítottam meg a könyvespolcot?

Az internet terjedésével leáldozóban volt az ifjúsági magazinok csillaga (már nem kellett izgalommal várni a következő hetet vagy hónapot, hogy szert tegyünk kedvenc énekesünk, színészünk poszterére, hiszen minden fent volt a neten); megnyílt a világ. Csak egy apró erőfeszítésbe került, hogy az ember ráakadjon egy éppen futó pályázatra, írópalántákat támogató oldalakhoz lehetett csatlakozni, és megosztani… Tovább »

Verset vagy prózát?

A Nagyszünet után nálam is egy hosszabb szünet következett. Igaz, miután leérettségiztem, eltöltöttem néhány gyakornoki napot egy helyi hetilapnál – ami tökéletes volt arra, hogy lássam, hogyan működik egy szerkesztőség –, de ezt követően egy ideig szüneteltettem az alkotást. Pontosabban a publikálást, mert verseket, novellákat – bár ritkábban és kevesebbet –, de továbbra is írtam…. Tovább »

Azok a csodálatos kilencvenes évek!

A 7. B osztály történetének kudarca után úgy döntöttem, kipróbálom magam a lírai műfajban is. Egészen a gimnáziumi évekig csakis verseket írtam. Bimbózó kamaszlelkem bőven ontotta magából a témát: szerelmi bánat, világfájdalom minden mennyiségben. Gimnazistaként aztán visszatértem a prózához, de továbbra is szorgalmasan költöttem a verseket. Azok a csodálatos kilencvenes évek még messze nem kecsegtettek… Tovább »

Lelepleződik egy régi titok

Vajon mikor és hogyan derül ki, hogy az emberben mocorog valamiféle adottság? Nehéz erre pontos választ adni, de nagy valószínűséggel, akinek van némi íráskészsége, abba szorult egy csepp grafománia. Leggyakrabban a magyartanár az, aki felfigyel rá, hogy a gyerek jól fogalmaz, és ezt kis szerencsével a szülőnek is megemlíti. Ezek a gyerkőcök általában szeretnek olvasni,… Tovább »

Szakértői szemmel

Aki még nem látott lektori véleményt annak elmesélem, hogy esetemben egy több mint ötoldalas értékelés érkezett Nádasi Krisztől, ami részletesen taglalta a kezdést és befejezést, a karakterek kidolgozottságát, a dramaturgia és helyesírás minőségét, a párbeszédek eredetiségét, és minden olyan dolgot, amiben esetlegesen változtatást javasol a lektor: hol kellene hozzáírni, miből kellene elvenni, min javítani. Kicsit olyan… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!