Ha elkészül, megmutatom...

Olvasni menő! – Amikor az író olvas

Hogy az olvasás klassz időtöltés, arról nem nyitnék vitát. Bár sokan inkább halálra unják magukat, minthogy kinyissanak egy könyvet, szerencsére egyre többen vannak azok, akiknek mindig lapul egy kötet a táskájában. Ahogy mást, úgy az olvasást sem lehet kötelezővé tenni, bár az iskolákban még mindig lelkesen próbálkoznak vele. Hogy ne nyaljon vissza a fagyi, haladni… Tovább »

Hogyan születik az ihlet? – Miből fakad az alkotókedv?

“Az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi időszaka.” (Márai Sándor) Az alkotás örömét nem lehet kikényszeríteni, és nem lehet sürgetni sem. Ki kell várni az ihletett pillanatot. Egyes nézetek szerint az ihlet úgy születik, hogy a lélek vágyni kezdi a teremtést: hogy létrehozzon valami újat, valami egyedit,… Tovább »

Egyedül, magammal

Vannak a napnak szakaszai, sőt, néha teljes napok, esetleg még hetek is, mikor arra vágyom, hogy nemet mondjak. Mindenre és mindenkire. Begubózom az irodámban és nem vegyülök a kollégákkal, kinyomom a mobilt, ha csörög és nem simul az arcomra a bájos mosoly, ami szinte mindig ott van, ha emberekkel beszélgetek. Mert ilyenkor nem beszélgetek. Gyorsan… Tovább »

Egy osztálytalálkozó tanulsága

Húsz év úgy tűnt el az életemből, mintha éppen csak elszundítottam volna egy vasárnap délután a kanapén: mielőtt lehunytam a szemem, még tizennyolc voltam, fehér blúzban meg fekete szoknyában feszengtem az érettségi vizsgabizottság előtt; aztán mikor kinyitottam rádöbbentem, hogy ideje kivasalni a zakót meg a felsőt, amiben este a találkozóra megyek. Annyi éles kép él… Tovább »

Tényleg fontos a tehetség? – Azaz: mitől lesz jó egy író?

Egyes nézetek szerint az írás nem varázslat, talán még tehetség sem kell hozzá, elég néhány kreatív írás kurzus, s bárki képes megírni egy jó kis regényt. Én ezzel nem értek egyet!  A kijelentés sértő nagy íróinkra nézve, hiszen nem kevesebbet állít, mint hogy amit ők létrehoztak, arra egy jó tanár mellett bárki képes. Jókai, Gárdonyi… Tovább »

Dilemma – “Elnézést, ugye ez egy ajtótámasz?”

Néha elgondolkodom, hogy a világ, amiben a gyerekeink élnek, milyen távol esik már attól, amelyben mi cseperedtünk fel. A fiam jót mosolyog azon, hogy a mi időnkben én voltam a tv “távirányítója”, engem ugrasztottak a felnőttek, hogy nyomjam meg a kettes vagy a hármas gombot, ha csatornát kellett váltani. Hogy a fotelből irányíthassuk a készüléket,… Tovább »

Egy regény, ami sokkol – Beszélnünk kell Kevinről /Lionel Shriver /

Lionel Shrivernek igaza van: akadnak dolgok, melyekről beszélni kell, akkor is, ha megdöbbentőek, sokkolóak, ha nehéz szót ejteni róluk. Mindegy hogyan címkézzük fel; nevezhetjük Kevinnek, rossz nevelésnek, született romlottságnak, vagy magának az ördögnek is, a tény attól még tény marad: a világban sajnos fel-felbukkan a gonosz, hiába utasítjuk el, vagy próbálnánk a szőnyeg alá söpörni… Tovább »

A magány pokla – “Engem a kutya se vár haza!”

Pár héttel ezelőtt, egy délutáni vásárlás során, magam elé engedtem egy idős nénit a pénztárnál. Egy darab májkrémet szorongatva toporgott mögöttem, vele ellentétben, az én bevásárlókosaram tele volt. Az a két perc, mialatt a néni kifizette a májkrémet, nekem semmibe se került, ő viszont olyan hálás volt érte, hogy kis híján én jöttem tőle zavarba…. Tovább »

Szemtől szembe – “Beszélj hozzám!”

 Úgy gondolom – és bátran szóljon, aki nem ért velem egyet –, hogy a kommunikáció alapvető emberi szükséglet. Már az apró emberpalánta is próbálja felhívni magára a figyelmet, közölni a mondanivalóját, miközben ég a vágytól, hogy figyeljenek rá, hogy szóljanak hozzá. Én személy szerint nagyon szeretem az egyedüllétet, bizonyos időközönként kifejezetten igényt tartok rá, hogy… Tovább »

Helló Világ!

Melinda vagyok, és csupán annyiban térek el “normális” nőtársaimtól, hogy elfogadható mértékű grafomán génekkel áldott meg a sors. Hogy kitől az örökség, ne kérdezd! A dologra, így, túl a harmincon sem sikerült fényt derítenem.  🙂 Első regényemet tizenhárom éves koromban írtam, egy vonalas füzetbe, kézzel, pontosabban tollal. Az akkoriban papírra vetett, arcpirítóan esetlen mondatok érthető… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!