Ha elkészül, megmutatom...

Szerelem – Hétévesen

  Panni szereti az iskolát. Szereti az írást, élvezettel rajzolja a betűket, karácsonykor már ő olvasta fel anyáéknak a Babszem Jankót. A tanító néni szigorú, de kedves, csak ne volna az ülésrend a mániája! Minden második hónapban átülteti az osztályt. Azt mondja, jót tesz a szemüknek, ha időnként más-más szögből nézik a táblát. Persze ez… Tovább »

Házasságok részletei – Reggel

Reggel a férfi odabújik a nőhöz, gyengéden ébresztgeti.– Korán van még, hagyjál! – jön a durcás, álmos válasz.A férfi a hátára hemperedik, bámulja a plafont, nem tud aludni. A nő szuszogását hallgatja, lesi az órát, próbál visszaemlékezni, mikor szeretkeztek utoljára. Egy hónapja is van már, döbben rá. Jólesne egy cigi, de a felesége utálja, ha… Tovább »

Szerelem – Négyévesen

   Fehérek voltak a hegyek, derékig ért a hó: sűrű pelyhekben hullott napokig. A gyereknek köztudottan jót tesz a magaslati levegő, nyáron meg a tenger, attól mindegyik megerősödik, még a legvéznább, enni nem akaró csemetének is meghozza az étvágyát a levegőváltozás. Panni sokat utazott, a szülei nyáron a tengerhez, télen a hegyekbe vitték, csak hogy… Tovább »

Házasságok részletei – Vacsora

    A férfi az asztalnál ül, nézi a nőt: ki ez az idegen, és miért nem főz ma sem vacsorát? Ismeri minden mozdulatát, a szokásait, a mániáit, tudja, mi hozza ki a sodrából, azt is, hogy utálja a focit és megőrül a görög salátáért. Időnként mégis azt érzi, hogy egy idegenhez tér haza nap… Tovább »

Kényszer – versek

Kényszer Megtépázvahagytalak magadra,Bámulva vágyadat,kacagva kínodat,bár remegő ajkad oly mohóntapadt volna méggömbölyű mellre,feszülő nyakra,hogy miért isgerjesztett haragramagam sem tudom.Néztelekföldhöz tapadva,kíméletlenül,várva ahogya néma testlábaim elé roskadnikényszerül.HazudozóMásnak lát, mondja,kit irigyel az átlag.S teríti rám nyomban, a menyasszonyi fátylat.Arának akarna,kecsegtet jó szóval,éberségem mérgeziolcsó altatóval.Mutatná az utam:mikor merre menjek,kinek kérdésérehogyan, s mit feleljek.Kérés nélkül festi,testemre a féltett,lényemnek kijárótiszta álomképet.De tőle mit is várnék,minden… Tovább »

Úgy voltál jelen – így született a dal

Hogy hogyan is született, az Úgy voltál jelen c. dal? Elmesélem… A Hogyan születik az ihlet c. bejegyzésben, már olvashattatok arról, nálam milyen módon zajlik az alkotás, ha verset, vagy prózát írok. Bár misztikusan hangzik, esetemben az ihlet három irányból érkezik: belülről, felülről vagy kívülről. A mélyebb mondanivalójú versek általában mintha csak átfolynának rajtam, ilyenkor… Tovább »

Több vagy – versek

Béke-háború borúAz éjszaka ködfátyla mögül néztem,ahogy arcán a végtelen pihen,s szemében lángra gyúl a múlt.Szótlanul csodáltam a homlokán játszóféktelenbéke-háború borút.Meg-megránduló, görcsös küzdelemmiközben odébbáll, elhagy, megszökik,s testén a halvány fényélénken megtörik.Lábnyomában meggyötört idő,tenyeréna jövő titkai.Ajkán elveszett ígéretmögül fellobbanó erőtlen gyönyör,ahogy a fájdalmat mímelő pillanat,hirtelen darabokra tör.Több vagyTöbb vagy nekem néma szónál,szabad szerelmet ígérő béklyónál.Több vagy az… Tovább »

Részed voltam – versek

Részed voltam  Mint ahogy kés pengéje villan,s belevág a húsbahasítva az izmot,sejttől a sejtet választva el.Mint ahogy kéz simul a kézbe,s lágyan egybeforrvaujjakba kapaszkodó ujjak vesznek el.Mint ahogy álom siklik ébredésbe,foszlányoktól fosztva, gyötörve az elmét. Mint ahogy az éjjel fénybe burkolthajnallá hasad:úgy voltam én részed,úgy tartoztam hozzád,szítottam kínodat,csaltalak magamba,s elvettemmi belőled jólesett.Aztán ellöktelek,mint anya a rossz időben… Tovább »

Csatát vesztve – versek

Csatát vesztveSzeméből megszökött a vágy,íriszén halvány közönytringatott a másnap,gyengéd alázat pihentvállain.Törékeny hitem,hogy mond még szépet isaz a néma száj,hogy ködfátylat oldtündöklőn a hold,vagy a másnap reggelkínál újult ragyogást:nedves tenyerembe rejtvereszketett.Csatát vesztve vágytam új mosolyt.Torkomba szorult bűntudattal,erejét vesztetett akarattal,ábrándok mögé szöktetettindulattala megváltást remegtem,szánalmas alakját öltvea törékeny nőnek:a törekvőnek, majdelgyengülőnek.Ám rideg mozdulatlanthirdetett az ajka,s búskomor burkába bújvaküzdött… Tovább »

A magány pokla – “Engem a kutya se vár haza!”

Pár héttel ezelőtt, egy délutáni vásárlás során, magam elé engedtem egy idős nénit a pénztárnál. Egy darab májkrémet szorongatva toporgott mögöttem, vele ellentétben, az én bevásárlókosaram tele volt. Az a két perc, mialatt a néni kifizette a májkrémet, nekem semmibe se került, ő viszont olyan hálás volt érte, hogy kis híján én jöttem tőle zavarba…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!